A zenekar lírai közjátéka alakítja a bevezetést az élők imájához a halottakért, melyet a szoprán, a tenor és a bariton énekel: ‘Requiem aeternam dona eis, Domine’ – 'Adj nékik örök nyugodalmat, ó Uram' – amiután a zenekar folytatja a témát.
Az instrumentális közjáték végén egy újabb üstdobpergés alkotja a bevezetést az első rész kaotikus visszatéréséhez, melynek végén együttesen kiáltja a kórus és a szólisták: ‘Libera me’.
A ‘Praeludium’ vonós témája jelzi a finálét. A kórus ünnepélyes ámennel búcsúzik, amit a harangok nyolc kondulása követ.
A zenemű a vonósok rejtelmes unisono akkordjával fejeződik be.

„Libera me, Domine”, Szabadíts meg, ó Uram. Milyen gyakran visszhangozták ezt a kiáltást Auschwitz épületei és folyosói. Milliószor. Hányszor imádkoztak bosszúért és megtorlásért, hogy kínzóik reszkessenek Isten haragja láttán. Hogy tűz által bűnhödjenek, ahogy tűz által pusztították el áldozataikat.
Csupán egy teendőnk maradt, hogy megemlékezzünk ezekről a lelkekről és imádkozzunk értük: 'Uram, légy könyörületes hozzájuk. Hallgasd meg imám. Adj nékik örök nyugodalmat, ó uram, és az örök világosság fényeskedjék nekik. Ámen.'

[<]