|
Ott akkor nem volt védelem a pokol bugyraitól és az oroszlán szájától. Millió ima sem állíthatta meg a gyilkosokat. Csak a halál jelentett megváltást nélkülözéseiktől.
Ezért ránk vár a feladat ma, hogy imádkozzunk Auschwitz áldozataiért. Hogy örök nyugalomban és örök békében részesüljenek. Hogy felemelkedjenek az örök fénybe. És hogy lelkeik halottaikból az örök fényességbe emekedjenek az Úr nevében.
Sanctus és Benedictus
A leginkább egyházi műveket, a ‘Sanctus’-t és ‘Benedictus’-t’ külön részekként dolgozom föl. A ‘Sanctus’ Isten, a mi Urunk megszentelése. A ‘Benedictus’ az Urat dicsőítő dal. Mindkét rész vidám elem a misében. Ezért úgy határoztam, hogy összevonom ezeket a részeket, hogy könnyű szívű, már-már vidám jelleget adjak nekik.
A kórus a dicsőítéssel kezdi ezt a részt, amire könnyed klarinétszóló válaszol. ‘Pleni sunt coeli et terra gloria tua’. Ég és föld telve van a te dicsőségeddel. Ezt a szakaszt – melyet ünnepélyesen recitál a szoprán és a tenor a kórus kíséretével – a kórus felfokozott ‘Hosanna’-ja követi antifónában, a négy szólistával.
A dicsőítések megismétlése után a szoprán és a tenor nyugalmas ‘Benedictus’-ra vált, amire a kórus ‘qui venit in nomine Domini’-vel válaszol.
A pásztor egy második, majdnem vidám szólója után – amit ezúttal az oboa játszik – a kórus egy újabb könnyű szívű és felajzott ‘Hosanna’-val zárja ezt a részt.
Még Auschwitzban is voltak megkönnyebbült és reményteljes pillanatok. A megkönnyebbülés pillanatai, mikor az áldozatokat egy napig nem verték vagy rúgták.
|
